Ez a hajléktalan, vándorló zenész lány évekig az utcán élt, állandó gúnyolódás és megvető tekintetek közepette. Régi, elhasználódott gitárja volt az egyetlen tárgya, amihez ragaszkodott, és az egyetlen módja, hogy kifejezze érzéseit és szenvedélyét a zenéje által. Mindennapos nehézségei és a folyamatos elutasítás ellenére soha nem hagyta abba a játékot, és dallamai mélyen megérintették azokat, akik megálltak, hogy hallgassák. Egy nap azonban teljesen váratlan dolog történt: egy fiatalember odalépett hozzá, és mindenki szeme láttára összetörte a régi gitárját. Eleinte ez kegyetlennek tűnt, mintha elvennék tőle mindazt, ami még megmaradt neki. Röviddel ezután azonban meglepte őt azzal, hogy egy új, csillogó és gyönyörű gitárt adott neki – a remény és az új kezdet jelképeként. Ebben a pillanatban a lány szeme felragyogott, és az arcán őszinte mosoly jelent meg, amely visszaadta neki az erőt és a bátorságot, hogy újra álmodjon.